Kinek ne lenne ismerős az „amerikai álom” egyik szimbólumának is tartott, fehér kerítéses, tornácos, zsindellyel fedett ház? Bejegyzésünkben körbejárjuk ennek a fedőanyagnak a történetét az óceánon innen és túl.

Ha a háztetőkre gondolunk, elsőként talán mindenkinek a jellemzően vöröses tetőcserepek jutnak az eszébe, persze valami takaros családi házon – legalábbis Magyarországon. A tetőfedési technológiák ugyanis földrajzilag és kultúránként is erősen váltakoznak, és egyáltalán nem mindenhol a cserép a legkedveltebb, legbiztonságosabb megoldás. Ráadásul ott vannak még a lapostetők, amikre ugyan szó szerint kisebb a rálátásunk, a társasházak, iroda- és középületek mégis komoly szeletet hasítanak ki a tetőfedési piacból. És ahogy az amerikai családi házakon, úgy a hagyományos lapostetőkön is jellemzően valamilyen bitumenes fedést használnak. De honnan is indult ez a technológia és milyen utat járt be? Nézzünk hát kicsit vissza a múltba!

Európa vs. Amerika

Az Egyesült Államokban napjainkban is a legnépszerűbb tetőfedő anyag a bitumenes zsindely, amit sokan az ottani erős DIY-kultusznak tudnak be (Do It Yourself, azaz „Csináld magad” – a szerk.), hiszen talán ez a legegyszerűbben alkalmazható fedés – lásd korábbi bejegyzésünket a technológia öt legfontosabb előnyéről. Ezek után némileg talán meglepő, de az alapokat előszőr az öreg kontinensen rakták le a 19. század utolsó évtizedeiben. Dániában, Jens Villadsen 1876-ban alapította meg családi vállalkozásként az Icopal-t, a mai BMI Group egyik névadó márkáját. A dán mester régi kátrányos és cink tetők felújítása során kísérletezett ki új megoldásokat, 1894-ben pedig szabadalmaztatta a bitumen alapú Dansk Tagpixtjære-t, amely forradalmasította a lapostetők vízszigetelését.

Ezzel lényegében párhuzamosan a tengeren túlon is javában zajlottak a fejlesztések: a technológia előfutárai már az 1890-es években megjelentek, a tesztek során használt granulátumok között volt kagylóhéj, dolomit, pernye, szilícium-dioxid és agyag is. 1901-ben végül piacra került az első modern bitumenes zsindely palagranulátummal, a megoldás pedig gyorsan népszerűvé vált, nem kis részben annak köszönhetően, hogy a fazsindelyek ellen tűzvédelmi okokból komoly kampányokat futtattak. 1911 és 1939 között, több mint 100 millió négyzetméter zsindelyt állítottak elő és használtak fel csak az USA-ban.

High-tech bitumenek a horizonton

A kutatások természetesen nem álltak le, és az összetevők változtatásával próbáltak a környezet hatásaival szemben még ellenállóbb anyagokat előállítani. Az 1970-es és 80-as években egyre erőteljesebb igény jelentkezett az akkor használt desztillált és oxidbitumenes szigetelőlemezeknél kedvezőbb tulajdonságú bitumenes szigetelésre. A fejlesztők és a kutatók különböző adalékanyagokkal kísérleteztek, hogy a bitumen műszaki tulajdonságait javítsák. A legsikeresebbek a franciaországi Mondoubleau-ben lévő Siplast gyár mérnökei voltak, akik SBS (styrol-butadien-styrol) műanyag hozzáadásával már 1968-ban előállították a mindmáig legkedveltebb bitumenfajtát, az elasztomer bitument.

Hazánkban is jelentős hagyományai vannak a bitumengyártásnak, Zalaegerszegen már az ötvenes években zajlott a termelés. 1991-től a Villas Hungária Kft. égisze alatt folyt a vízszigetelési rendszerek gyártása és kereskedelme, a magyar piaci igények kielégítése mellett jelentősebb exporttevékenységgel kiegészülve.

A képen a zalaegerszegi gyár látható az 1970-es, 80-as években

A bitumenes lemezek és zsindelyfedések népszerűsége a mai napig töretlen, a BMI Villas kínálatában pedig minden szakember megtalálhatja a számára megfelelő megoldást. A termékek listája itt érhető el,  de érdemes áttekinteni a prémium termékeket, köztük számos bitumenes lemezt bemutató katalógust is. További információkkal a BMI Villas területi tanácsadói szolgálhatnak.