Mit jelent az otthon a kétlaki életben? Hogyan írná le Ernyey Béla 3 szóban, hogy milyennek kell lennie saját otthonának? Mit tanácsolna azoknak, akik építkezés előtt állnak, és mik voltak a saját tapasztalatai? Ernyey Béla színművész neve több generáció számos tagjában idéz fel megannyi emléket és érzést. Minden siker mögött áll egy biztos pont, egy háttérország: az otthon nyugalma. Örömmel töltött el minket, hogy otthonainak gondtalanságát hosszú évek óta a BMI Bramacra bízza, és engedett betekintést nyerni életpályájának legfontosabb helyszíneibe, ahova hazajárt a kimerítő külföldi és belföldi forgatások után.

Hogyan emlékszik vissza első saját otthonára?

Ez egy ’40-es építésű ház volt Pasaréten, ahol sok mindent megtanultam, például a falak mozgatását, és azt is, hogy hogyan kell hangtompítani a parkettát. Nagy parketta-hívő vagyok egyébként, a fa melegsége és élő volta engem mindig nagyon megfogott. Már ott megfogalmazódott bennem, hogy ahol én valaha lakni fogok, ahhoz fontos, hogy minél több közöm is legyen.

Miként változott a lakhelye a legismertebb filmjei, sikerei idején, hova járt haza például az ikonikus Princ forgatások után?

A Princ idején a XI. kerületben laktunk, de én született II. kerületi vagyok, és innen csak külső kényszerből mentem el, még akkor is megtartottam a II. kerületi címet, amikor hivatalosan kivándoroltam.

A belváros soha nem vonzotta? A színész világról sokaknak Pest jut eszébe.

Dehogynem, én budai fiúként átjártam Pestre színházat vagy filmet csinálni, hiszen Budán azelőtt nem volt semmilyen élet, de mindig idekötődtem. Nekem sokat jelent például, hogy most, ha nyitva hagyom a fürdőszoba ajtaját, akkor a kádból látom azt a templomot, ahol kereszteltek. Ezek jópofa dolgok.

Volt valami közös nevező ezekben az otthonokban?

A ’70-es években Magyarországon gyakorlatilag nem volt stílus ebben a tekintetben, a tető csak arra szolgált, hogy ne ázzon be a ház. Nekem pedig mindig fontos volt az elegancia és a klasszicizmus, szerintem ez rengeteget ad egy otthonnak. Én sosem hagytam magam meghatározni sem az igénytelenség, sem pedig a divat által.

Egy korábbi interjúban azt is említette, hogy a barokk korban lett volna ideális megszületnie.

Az lett volna a megoldás, bár akkor nem volt se repülőgép, se penicillin, úgyhogy lassan el kéne dönteni, hogy mi a fontos, a barokk kor vagy a modern világ biztonsága. (nevet)

Ez az életfelfogás és stílusszemlélet jellemzi az otthonait is?

Végül is igen, hiszen, ha valaki hedonista, mint ahogyan én vagyok, akkor abban az életigenlése, az élet öröme van benne: ennek ugyanúgy része az is, hogy szenvedélyesen főzök, vagy minden egyes tárgyamról tudom, hogy melyik piacon, melyik üzletben találtam. Jó érzés meghatározó embernek lenni, és nem meghatározottnak.

Már 50 éve kétlaki életet él Budapesten, illetve Bécsben. Hogyan talált otthonra az osztrák fővárosban?

Sokáig kerestem olyan otthont, ami közel áll a szívemhez és a stílusomhoz is, olyant, ami én vagyok. Rendszeresen futottam akkoriban egy kastélyparkban, ott láttam meg egy gyönyörű épülő házat, rajta egy telefonszámmal. Gondoltam magamban, hogy egy ilyen drága környéken úgysem tudom megengedni magamnak a vételt, de telefonálni legfeljebb 2 schillingbe kerül, így fel is hívtam a számot. Az épület tulajdonosa elmondta, hogy társasházzá szeretné alakítani az épületet, és ő maga is beköltözne, így nagyon fontos neki, hogy kikkel fog itt élni. Megtiszteltetésnek vette, hogy én beköltöznék, és gyorsan meg is állapodtunk. Ami a finanszírozást illeti, én soha nem hittem a kölcsönökben, de ezt az egy kölcsönt muszáj volt felvenni, mert ez része volt az építtető feltételeinek. Ahogy már említettem, a külső falak már álltak, én pedig rögtön az elején teljesen átépítettem a lakást. A mai napig is ott lakom, ’84 óta.

Korábban otthonként és itthonként is utalt a két városra. Mit jelent az Ön számára az otthon?

Furcsa, mert ha az ember fiatal gyerekként egy gyönyörű otthonba születik, közvetlenül a háború alatt, akkor előfordulhatott, hogy a kommunizmus előretörése miatt teljesen felborul az addigi élete, amit 2-3 évesen abszolút nem ért: így történt velem is. Emiatt nem is szeretek a gyerekkoromról beszélni, mert ha kicsivel hamarabb születtem volna, mondjuk a ’30-as években, akkor felnőttként tudtam volna hozzászokni a nagy változásokhoz. Ezáltal gyakorlatilag fel is értékelődött bennem az otthon, és a megfizethetetlent, az elérhetetlent jelentette, ezért is tettem meg minden azért, hogy az otthon egyszer olyan lehessen, mint a régi fényképeken. Rettentően barlang- és fészekrakóvá váltam, és mindent, ami körülvett, ösztönösen a saját ízlésemre formáltam. Mindent, amit fiatal színészként elértem, ebbe tettem bele. Arra jöttem rá, hogy ennek az otthonbirtoklási vágynak az oka az, hogy az otthon egy hihetetlen biztonságot ad, és innen kapja az ember az energiát. My home is my castle, szokták mondani az angolok.

"Ez az a végvár, ahova hazatérünk feltöltődni, miután megvívtuk a harcokat, mint középkori elődjeink."

Hogyan változott az otthonról alkotott képe és a hozzá kapcsolódó igényei a pályafutása előrehaladtával? Változtak a prioritások?

Persze, hogy változtak, hiszen ez egy ok-okozati összefüggés: ha van lehetőségünk körülnézni a világban, és megkeresni azt a pénzt, amivel többet, szebbet, jobbat tudunk teremteni, akkor ez a feladatunk. Muszáj teremtenünk, ameddig csak élünk, legyen szó egy házról - vagy akár könyvről, amiből már a tizenegyedik kötetemet írom, amit korábban sose hittem volna.

"Ez a teremtéskényszer az otthonon keresztül érvényesül leginkább, hiszen innen indul ki minden: ha az otthon nincs rendben, akkor a könyv sem fog sikerülni."

A teremtés és az otthon ápolása amellett, hogy szép és fontos dolog, nagyon idő- és energiaigényes is. Hogyan tudta ezt megoldani a rengeteg filmforgatás, színházi előadás és tévés produkció mellett?

Az ember, ha a korát objektíven tudja látni, akkor rájön, hogy az életnek több szakasza is van. Van a teremtő kor, amikor a gyerekkort követően lehetőségünk van mindent megteremteni, és van az életünknek egy leszálló ága is – tudom, hogy ez egy rossz szó, de ezt helyén kell kezelni, és a magunkra fordított idő és energia egyre több kell, hogy legyen ebben a korban. Az emberek többsége sajnos egyre kevesebbet törődik magával, ennek részben oka az anyagi lehetőségek hiánya is. Akárhova nézünk, azt látjuk, hogy az olló folyamatosan nyílik: sokkal több gazdag ember van, de sokkal-sokkal több szegény ember is.

Melyik korábbi házához köti a legtöbb személyes emlék, és mire a legbüszkébb ebben az épületben?

Köveskálon például egy nagyon szép régi kis parasztházból építettem ki egy barokk stílusú házat, amelyhez hatalmas terület tartozott, illetve nagyon büszke vagyok arra az épületre is, ahol most ülünk, hiszen mindkét ház az én ötletem, az én rajzaim és terveim alapján készült.

"Minél nagyobb része van az embernek abban, amiben él, annál nagyobb értéket jelent neki."

Ha 3 szóval kéne leírnia, hogy milyennek kell lennie Ernyey Béla otthonának, mi lenne az a 3 szó?

Gyönyörű, stílusos és biztonságos.

Hogy kezdődött a kapcsolata a BMI Bramac termékmárkával?

Amikor a Balaton-felvidéken kezdtem el építkezni, a tetőfedéssel kapcsolatos legelső elvárásom az volt, hogy olyan anyag kerüljön fel, amit a legutolsóként tud csak lefújni az ott tapasztalható nagyon erős északnyugati szél, és ez egyértelműen a beton. Ha égetett anyagban gondolkodik az ember, az azért mégis csak könnyebb. Nekem olyan anyag kellett, ami lefújhatatlan. 

Akkoriban versenytársa sem volt a Bramacnak a beton szegmensben, és nagy szerencsém volt, mert az építkezés idején jelent meg az Antik tetőcserép, ami illett a régi házakhoz is, ez nagy találmány volt. Ráadásul az, hogy ugyanaz volt a padlólap anyaga és mintája, mint ami a ház tetejére is került, azt egy jó kombinációnak tartottam.

Elég határozott elképzelésnek számít, ha valaki olyan igénnyel kezd el építkezni, hogy fontos számára a viharállóság is, a legtöbben ebbe bele sem gondolnak. Volt ebben megerősítése építész részéről is?

Nagyon korán rájöttem, hogy az én szakmám egy reprodukciós szakma – valaki megír egy szerepet, amit, ha szerencsém van én kapok meg, de ebből egyetlenegy szó sem az enyém. Nekem, mint alkotó embernek mindig nagyon hiányzott valami az életemből, amit én magam hozok létre. A teremtés nekem mindig kevés volt a színészetben, ezért is álltam át egy idő után a kamera másik oldalára is, mint producer. Mindig is fontos volt számomra valami többet csinálni, alkotni, és erre a házak tökéletesek.

"Nagy luxus, hogy legalább 40 éve már csak abban élek, amit én találtam ki, és én is építettem meg magamnak."

A legtöbb embernek valamiről mindig le kell mondania otthonában, de ennek nem kellene így működnie. Szerintem az egy nagyon nagy probléma, hogy nagyon kevés ember gondol például az időskorára. Például negyvenévesen megépít egy többszintes házat, és eszébe sem jut, hogy 30 év múlva lift nélkül a saját lakása rabjává válik.

Mik voltak a márkával akkor a tapasztalatai, és hogyan látja ezeket most?

Nekem nagyon nagy szerencsém volt, Róberttel [Viniczai Róbert, a BMI Bramac termékmenedzsere - szerk.] és az egész csapattal, mindenki készségesen szolgált ki, és jó kapcsolat alakult ki akkor is, most is, ez hatalmas előny. Annyira arctalan ma a kereskedelem, hogy amikor megjelenik egy arc, és ebből kialakul egy mindenki számára előnyös együttműködés, az nagyon ritka.

Említette, hogy szinte generálkivitelezőként volt jelen az építkezéseknél. A kivitelezőkkel milyenek voltak a tapasztalatai, mindenkivel elégedett volt?

Mindig alapos voltam a keresésben, úgy kerestem ki például azt a pallért, aki a Balaton-felvidéki házat készítette, hogy elmentem három faluba, és felírtam címmel és számmal azokat a házakat, amik tetszettek. A tizenvalahány házból kilencet ez az ember csinált. Így aztán nem volt kérdés, hogy vele fogok leszerződni.

Az építészetben, illetve belső építészetben mi inspirálta?

Olyan voltam, mint a szabó, aki gombhoz varr kabátot: minden bútoromat kicsiben kivágtam, lemértem egy az ötvenben, és úgy rajzoltam meg a tereket, hogy már be volt rendezve a ház.

"Ezek a dolgok mindig nagyon izgattak, mindig is mérnök akartam lenni, nem színész - pontosabban hajóépítőmérnök."

Ebből meg is maradt a rajzolás szeretete, illetve az is, hogy minden egyes, negyvennégy éve vezetett határidőnaplómat építész betűvel írom tele. Számomra minden, ami otthon, az a védekezést és az örömöt jelentette, és minden, más a kaland, a feladat, vagy a munka volt. Ismerek olyanokat, akik harsány plakátokkal és aranylemezekkel pakolják tele otthonukat, a csodálkozó tekintetek kedvéért. Én ezzel pont fordítva vagyok: annyira introvertáltnak születtem, hogy az extrovertált foglalkozásomban, a színészetben minden egyes szerepemben meg kell találnom a helyemet, de ehhez az is kell, hogy közben folyamatosan élvezhessem az otthon privát biztonságát.

Mindegyik épületnek sikerült olyan építészt találni, akivel egy hullámhosszon voltak, és aki meg tudta valósítani az Ön elképzeléseit?

Én mindig el szoktam készíteni a rajzokat, majd összeülök egy építésszel, akinek egyrészt van építészeti engedélye, másrészt ő rajzolja meg szakszerűen az egészet. Nagy szerencsém volt, mert szinte mindig minden építésznek tetszettek a terveim.

A tetővel kapcsolatos szaktanácsadásért kihez tudott fordulni?

Mindig a marketing osztályon keresztül indultam el, és ők eljuttattak a valódi szakemberekhez, így ezt a házat és a másikat is a cég legjobb emberei készítették. Ez azért volt fontos, mert mindig szeretem megérteni egy-egy termék technikai hátterét, ebben mindig nagy segítséget kaptam.

Fontos is volt Önnek, hogy legyen, aki felveszi a telefont, és segít?

Persze. Erre a logikus válaszom az, hogy biztosan nem ugyanazzal a céggel csináltam volna jóval később egy második házat, ha nem lettem volna elégedett a céggel.

Jól tudjuk, hogy egy energetikai felújításra is készül?

Jelenleg egy olyan felújításon tárgyalunk, ami a lehető legkevesebb technikai átalakítással és anyagi kiadással juttatja el az embert oda, hogy a későbbiekben minél kevesebbe kerüljön majd a ház fenntartása.

A fenntarthatóság fontos szempont az Ön számára az otthon kapcsán?

Abszolút. Az embernek el kell érnie arra a pontra, hogy meghallja a változás szavát. Csak egy példa: a feleségemmel 24 órát együtt töltünk, és rájöttünk, hogy teljesen felesleges két autót tartanunk, mikor egy is tökéletesen kiszolgál minket.

Van valami, amit ma másképp csinálna ebben a házban?

Igen. A tetőt duplán szigeteltetném, és nagyobb lenne a légrés.

Ön, mint tapasztalt építkező, felújító, mit tanácsolna azoknak, akik az első építkezésre vagy felújításra készülnek?

A legfontosabb az alázat. Minden cég, minden mesterember a maga módján többet tud, mint mi, viszont nálunk van a lehetőség, a pénz és a szándék. Azt nem lehet megcélozni, hogy minden részletet jobban ismerjünk, mint a részlet kivitelezője, viszont annyira muszáj okosnak lennünk, hogy egy-egy szeletet átvegyünk és okosan használjunk fel ebből a tudásból. Mindenki, aki idejön dolgozni, az hazamegy a saját otthonába az elvégzett munka után, viszont én itt maradok, tehát nekem kell lennem a spiritusz rektornak – akinek sokáig kell boldognak lennie abban a térben, amit megálmodott…