Jótető blog

Megoldások pincétől a padlásig
2020. április 17.

Fel a fejjel! Elindult „kedvenc tetők” sorozatunk

Budapest tele van szebbnél szebb tetőkkel, mi pedig elhatároztuk, hogy bemutatunk közülük néhány izgalmasat. Mostantól időről-időre megkérdezzük egy-egy szakmabelitől, hogy melyik a három kedvence, és megkérjük arra is, mesélje el, miért. Az első részben Zubreczki Dávid, építészeti blogger, az Urbanista blog alapítója mutatja be legkedvesebb fővárosi tetőit. Át is adjuk neki a szót:

bramac_montazs_2.jpg

"Három kedvenc épületet sem könnyű kiválasztani Budapesten, nem hogy három tetőt – annyira gazdag a választék. Nem csak azért, mert a főváros építészettörténete több száz évet fog át, hanem mert fejlődésének csúcsán – az előző századfordulón –, az építtetők azon versengtek, melyikük tud cifrább, bonyolultabb tetődísszel előrukkolni. Ezek többségét sajnos eltüntette a világháború és az azt követő puritán helyreállítások, éppen ezért választottam kedvenceim közé egy olyat, ahol ezt a folyamatot sikerült visszafordítani.

Wellisch-palota

Az 1913-ban épült Wellisch-bérpalota tetőkialakítása nem tartozott a legszebb vagy akár a legkülönlegesebbek közé, még csak Pesten sem. Mégis, amikor a Steindl Imre Program keretében az évtizedeken át lapostetős épület visszakapta egykori koronáját, mindenkinek tátva maradt a szája. Ha egy korábban nem különösebben jelentős házat a város egyik ékkövévé lehetett varázsolni ennyivel, vajon mit lehetne művelni azokkal, amelyek tetődíszeik nélkül is kiemelkedőek? Most is gyönyörűnek tartjuk Pestet, de ez a ház sejteti, milyen lehetett fénykorában, mielőtt csak a belső kerületeiben mintegy ezer épületét csonkították meg hasonló módon.

 wellisch_1.gif

Így varázsol palotát a tető egy egyszerű házból is. A frissen felújított Wellisch-palota 2014-ben
(Forrás: Google Street View / Wachsler Tamás, Steindl Imre Program)

 

Iparművészeti Múzeum

Ahogy a belvárosi bérházak tetődíszeit, úgy a Zsolnay-kerámiákat sem lehet kihagyni, ha budapesti tetőkről beszélünk. Az persze jó kérdés, hogy melyik építész melyik alkotását válasszuk be a top 3-ba. Nagyon szeretem például Petz Samu bonyolult alaprajzú templomát a Szilágyi Dezső téren, Neuschloss Kornél állatkerti Elefántháza pedig akkora kedvencem, hogy jó ideig kupolájának belső díszítése volt az avatarom. De ott van Schulek Frigyes Mátyás-templom rekonstrukciója, vagy Schmahl Henrik gyönyörűen felújított Párisi udvara, és a példákat hosszan lehetne sorolni. Ha igazi sznob lennék, biztos valami kevésbé ismert tetőt választanék, de hát nincs mese, Lechner Ödönnél jobban senki nem dolgozott együtt Zsolnayval. Tetői közül pedig nem véletlenül pont az Iparművészeti Múzeum a legismertebb.

Grandiózus méretével, formagazdagságával, színeinek harmóniájával is kiemelkedik a többi közül. A kupoláját díszítő laterna (azaz az eredetileg kilátónak tervezett, kupola fölött álló ablakokkal áttört tornyocska) ugyan 2011-ben lekerült róla, de ha minden jól megy, néhány éven belül elkészül a rekonstrukciója, és újra eredeti szépségében pompázhat.

Külön érdekessége az épületnek, hogy a tető jelentős része üveg. Tulajdonképpen egy gigantikus üvegcsarnok az eredeti kiállítótér, amit egy díszes, árkádos „épületkeret” fog körbe. 1896-os átadásakor megdöbbentő lehetett a látvány az első látogatóknak, főleg, hogy a keleties stílusú, szegecselt acélszerkezetek felett eredetileg színes üvegtáblák ragyogtak.

 3254922425_2fac4743c9_c.jpg

Az Iparművészeti Múzeum tetőzete a felújítás előtt. A kupolán még ott az ideiglenesen eltávolított laterna
(Forrás: Jamie Silva, Flickr)

 

A Ganz-MÁVAG szerelőcsarnoka

Úgy gondoltam, akkor kerek a válogatás, ha három korszakból merít. Nem volt nehéz választanom: most olvasom épp Haba Péter Magyar ipari építészet 1945-1970 című könyvét, és pont a tetők azok, amelyekbe beleszerelmesedtem. Ezek azok az évek, amikor megkezdődnek a lakótelep-építések, és a lakóházak egyre inkább unalmas, szabványos irányba fejlődtek, ám a gyárépületeknél még megvolt a lehetőség az eredeti formák használatára. 

Kőbánya amúgy is tele van izgalmasabbnál izgalmasabb ipari épületekkel, elég csak az Északi Főműhely Eiffel-csarnokára gondolni, amelybe most az Opera műhelyháza költözik, vagy a Diesel-csarnokra, ahová a Közlekedési Múzeum.

A kiválasztott épület a Könyves Kálmán körút és a Kőbányai út sarkán áll, és jelenleg 35-ös kisáruház néven ázsiai piac működik benne. A valamikor 1961 és 1963 között épült ház eredeti neve igen hosszú volt, ez volt ugyanis a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár Diesel Hajtóműgyárának szerelőcsarnoka.
Már azelőtt nagyon tetszett, hogy megismertem volna barokkos nevét. Valahányszor elmentem előtte az 1-es villamossal, mindig megcsodáltam a duplán hullámzó tetőt, amelyen keresztül több irányból dőlhet be a fény. Szinte felfoghatatlan, hogy ez a hatalmas és nehéznek tűnő betonszerkezet hogy tud lebegni, miközben nem vastag falakra, hanem látszólag csak óriási üvegablakokra támaszkodik. Ráadásul, ez a gyönyörű, már-már szoborszerű alkotás nem öncélú díszítés. A héjszerkezetek tervezésekor szigorúan a fizika törvényszerűségeit és a gazdaságosságot vették figyelembe a tervezők, ám egy kortárs sztárépítész is megirigyelhetné a formát. Horváth Csongor, Vince Pál és Menyhárd István munkája az egyik legkevésbé ismert tetőremekmű Budapesten. Pedig nem egy gyártelep távoli csücskében van eldugva, naponta sok tízezren autózhatnak el előtte a Könyves Kálmán körúton."

 35_aruhaz.PNG

A Ganz egykori szerelőcsarnoka a felülnézetből
(forrás: Google Earth)

 

 

Három tető – két szakember: a történelmi példák tanulságai

A három tetőről megkérdeztük a BMI Magyarország szakértőit is, nekik mi jut eszükbe róluk.

Viharálló tetők

„A tetők, tetőformák ma már egészen másmilyenek, de az azokat érő környezeti hatások hasonlók, vagy még extrémebbek is, mint száz vagy százötven éve voltak.” – mondja Viniczai Róbert, a BMI Bramac alkalmazástechnikai vezetője az Iparművészeti Múzeumról és a Wellisch-palotáról. Ezeknek a tetőknek a megtervezésénél és megépítésénél ugyanis az egyik legfőbb kihívás az volt, hogy a szerkezetek és a tetőhéjazat viharállók legyenek. A magasra nyúló kupolák, tetődíszek még inkább ki vannak téve az erős szél hatásainak, kiváltképp, ha olyan kitett helyen álltak, mint mondjuk a Duna-part.

Hogy a vihar ne téphesse le a cserepeket, régebben szegezték azokat – ma már viharkapcsokat használunk. Ezeknek már nem csak a formáját tervezik meg számítógépes modellezéssel, de a mennyiségét is: a BMI Bramac a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel közösen indított el egy projektet, amely során pontosan ki lehet számolni, hány ilyen elemre van szükség a tetőfedésnél. Ez sokkal gazdaságosabbá teszi a műveletet, hiszen csak oda kerül viharkapocs, ahol valóban szükséges. Hasonló szerepe van a rögzítőkarmoknak is, de egy modern tetőn már biztonsági tetőhorgok és járócserepek is vannak. Ez utóbbiaknak elsősorban a karbantartás során van szerepük.

A szél mellett komoly nehézséget jelentett a havazás is. „Ezeken az épületeken közterületre nyíló, magas ereszvonalak vannak, ezért gondoskodni kellett a hófogásról. A Wellisch-palotánál jól látható, hogy ezt meg is oldották, felületi hófogással.” – mutat rá Viniczai Róbert.

A probléma ma sem ismeretlen, a viharbiztosság napjainkban is ugyanolyan fontos, mint amikor ezek a tetők épültek. Sőt! A klímaváltozás hatására egyre szélsőségesebb időjárási jelenségekkel kell szembenéznünk. Az ilyen kihívásoknak ellenálló tetőkről ebben a cikkünkben olvashattok, a hófogás korszerű megoldásairól pedig itt írtunk bővebben.

 

Szokatlan formák szigetelése

A hatvanas években több hasonló megoldás született, mint a harmadikként bemutatott kőbányai szerelőcsarnoké – akkoriban többfelé is keresték a tökéletes megoldást jól megvilágított belső terek kialakítására. Ma már más idők járnak. Egyrészt a legtöbb hasonló csarnokot mesterséges megvilágítással tervezik, másrészt sokkal rövidebb életciklussal számolnak.

„Manapság az ipari épületek tervezésekor rövidebb hasznosítási idővel számolnak, emiatt a tető egyszerűbb és olcsóbb megoldással készül, többnyire elemes vasbeton szerkezettel vagy trapézlemezből.” – foglalja össze a helyzetet Máriáss László, a BMI Villas alkalmazástechnikai szaktanácsadója.

teto_ablak_bmi.jpg

Ugyanakkor ez a példa jól mutatja, hogy azoknál az épületeknél, ahol hosszabb távban gondolkodunk, nem muszáj ragaszkodni az egyszerű lapostetőhöz. A vagány tervek növelik az épület építészeti nívóját, amit jól mutat, hogy az ilyen különleges házakra ma is felkapjuk a fejünket. Sőt, az ingatlanpiaci értékük is magasabb az átlagosnál. Ráadásul ma már a vízszigetelésük sem okoz nagyobb nehézséget.

„Egy ehhez hasonló, bonyolultabb tetőfelület is számos módon szigetelhető a BMI Group megoldásaival.” – mondja Máriáss László. „Használhatunk akár PVC-lemezeket is, bár az ilyen térgörbék esetében ez elég nehéz. A másik, könnyebb utat a bitumenes lemezek jelentik, de léteznek már kenhető szigetelések is, amelyek tökéletes követik a tető alakját.”

 

Sorozatunk első részében tehát Zubreczki Dávid kedvenc budapesti tetőit ismerhettétek meg – a BMI szakértőinek meglátásaival színesítve. A következő részekben más szakmabeliek kedvenc tetőiről is olvashatsz. Addig is írd meg nekünk kommentben, melyek a te kedvenc tetőmegoldásaid, illetve kinek a listájába néznél bele szívesen!

Ha pedig saját házadon szeretnéd viszont látni kedvenc tetődet, keresd a BMI Tanácsadóit, akik örömmel segítenek a megvalósításban, legyen szó magas-, lapos- vagy épp zöldtetőről.

A feliratkozásod nem sikerült. Kérlek, próbáld meg újra.
Sikeresen feliratkoztál, köszönjük!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

És ne maradj le legújabb híreinkről, akcióinkról!

Elfogadom a hírlevelekre vonatkozó adatkezelési tájékoztatóban foglaltakat és hozzájárulok, hogy a BMI e-mailt küldjön nekem a legújabb akciókról, kedvezményekről, hírekről.